[Friss hozzászólások] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
| //// A JedI kérésére új történetbe kezdünk, ezt MEGINT én kezdem...fellebbezni nem lehet sehol, ez nem Róma//// |
Ám kiderült, mégsem a Peremvidékről akart beszélni vele Zsófi. Judit is köpenyt öltött magára, csuklyát húzott a fejére. /félreértés ne essék, nem vált Sith-é, csak elrejtette magát a zavaró tekintetek elől/
- Nem tudom, milyen rég vagy ezen a majdnem lakatlan szigeten. Azt sem tudom, melyik érszét baramngoltad már be. TTudom, nehéz megemészteni, hogy a repülő lezuhant, és itt matadtunk. De te eddig azt hitted, hogy rajtunk kívül más nem élte túl a zuhanást.-kezdte Zsófi.
Judit elfintorodott.
- Mindenki túlélte. De ettek vagy ittak valamit, amitől megváltoztak. Elvadultak, és egy elképzelt világban élnek. Ha ne, gyógyítjuk ki őket ebből, feláldoznak minket valami Ukulunkulunak.
|
Juditot elfogta a kísértés, hogy öcsikéje ellen a sötét oldalt használja. Hirtelen megrándult az egyik arcizma, aztán hatalmasat vonyított. Tudta, hogy ettől öccse szívbajt kap. Maj mikor a fiú rémüldözve a földre rogyott, az Erővel jó messzire ellökte őt. Ha számításai jók voltak, akkor most valahol a Mars egyik vulkánjának lábánál fekhet. Majd úgyis visszajön. Örömujjongást hallatott, azt leült a homokba, és élvezte a napsütést. De csak addig, amíg meg nem látott valakit. Egy fekete köpenyt, és csuklyát viselő alak bukkant fel előtte. A semmiből. Arca nem látszott, de járásából sem tudta megismerni, ki lehet újabb vendége. Aztán az alak megszólalt.
- Fura, hogy megint itt a Földön találkozunk újra, kedves galaxisbarangoló társam.- Az alak leemelte csuklyáját, és Judit elnevette magát. Hát ki más lehetne ilyen jellegzetes stílusú, mint az osztálytára, ellensége, és nagyon jó barátja, Darth Sophie Sithlord.
- Tudod, ellenségek vagyunk.-szögezte le Zsófi.- De képzeld el,...
És egy nagyon érdekes történetet kezdett mesélni a huttokról, meg Tatooineról. Judit érdeklődve bólogatott, s végén egymást túlharsogva szidták a huttokat.
- Te, Judit. Én tudom, hogy ellenségek vagyunk. Te JedI, én Sith. De van kedved eljönni a büfébe, és megbeszélni egy érdekes konferenciát a Peremvidékről?
-Naná, kedves bará...illetve ellenséegm!
|
| És mivel mégis voltak, akik foglalkoztak eme elhagyott jedI sorsával, Juditba újra visszatért az Erő, és képes volt felébredni rémálmából, és lélekben legyőzni a SÖTÉT OLDALT! :) |
| /Már egy csomószor megírtam, hogy a fiú az öcsém! Nem lesz itt semmi érzelgés. Nincs semmi bizonyos fiú. Ha nagyon akarjátok fusson a történet egy másik szálon is, de EZa fiú az öcsém, akire egyébként nagyon mérges vagyok, úgyhogy jobb is ha legyőzöm és kész. Uff én beszéltem!/ |
A lányt elfogta a rémület. A fiú nem arra vezette, mint amerre szerette volna. Az erdőbe mentek. Hát bekövetkezik az álom! Megpróbálta kiszabadítani magát a fiú karjaiból, de az túl erősen szorította. Lábával belerúgott a fogva tartójába, de ez sem használt.
- A fenébe, pont ma hagytam otthon a lézerkardom!-mondta magában.
Most már muszáj volt az Erővel cselekedni. Megpróbálta eltaszítani a fiút magától, de az nem hagyta magát.
- TE IS ERŐHASZNÁLÓ VAGY??????????- üvöltötte Judit, és sírva a földre rogyott. A fiú felkapta, és vitte az erdőbe...
/Judit légyszi leplezd le a fiút...mert ha én leplezem le, akkor az nem biztos, hogy jó lesz.../ |
Judit rohant...és csak rohant...maga sem tudta hova...az érzelmei vezették, bár tudta, hogy ez a sötét oldalhoz vezet. Egyszer csak elesett. Sokáig nem mozdult. Más emberek azt hihették, meghalt. De nem. Csak az Erő megmutatta neki a jövőt. Mikor felébredt, sírva fakadt. Nem akarta, hogy ez legyen. Egyszer csak egy kezet látott maga előtt, és rettenetesen megijedt. Hatalmasat sikított, de aztán felnézett, és szinte halálra vált. Azt a bizonyos fiút látta maga előtt, de kedvesen mosolyogva nyújtottas e kezét. Judit elfogadta.
Rettenetesen félt, mi lesz most. Az álomban bekövetkezett az,amitől félt. A fiú vezette tovább. Judit magában arra gondolt, hogy ő már szinte sith. Először az érzelmei vezetik, aztán az ellenségével cimborál... |
And don't forget: The FORCE will be with you... |
-Hát mindenki elhagyott téged Judit, de ne add fel...soha
-Mester, félek. Már nem érzem az erőt.
-Ne félj. Csak a gyengék félnek, és a félelem gyűlöletet és haragot szül. Ezek a szavak márpedig csak a sötét oldalon léteznek.
-Mi van ha rámtalálnak, mester?
-Nem fognak. Ha az erő nem is, a térkép elvezet célodhoz, és távoli rokonodnál elrejtőzhetsz, amig újra vissza nem tér beléd az erő.
|
| /Csak úgy tudjátok életben tartani a jedI-t, ha hisztek benne, és folytatjátok a történetet! Az erő legyen veletek!/ |
Aztán egy óriási nagy baj történt... senki nem írta tovább a történetet. Senki nem foglalkozott a jedI-vel, és ifjú hősünk egyszercsak megérezte, hogy ereje gyengül. már nem védte öt semmi.
The force left her... |
Aztán eszébe jutott, hogy az üknagymamájának a fiának a lányának a férjének a hugának a fia itt él... Valahol Olaszországban. Ez még nem lenne túl pontos meghatározás, de jedI-nknek az is beugrott,hogy valahol Jesolo környékén van a háza. Ő pedig éppen Lido di Jesoloban, a tengerparton volt.
-Próba szerencse-gondolta.
Azzal elkezdett rohanni. Csak rohant, és rohant...és rohant. Hagyta, hogy az erő vezesse. |
Elgondolkodott. Nagyon nem akarta, hogy az a bizonyos fiú megtalálja.
-Milyen ciki lenne, ha az öcsém találna rám! -gondolta magában, mert ettől rettegett a legjobban.
/Na mégis megúsztam. Máskor ne szúrjatok ki velem!!!/ |
Judit /Ki engedte meg hogy beleírj?! A leleplezést nem így gondoltam/ valahogy sejtette hogy ki lehet az a SÖTÉT alak: régi jó barátja, akit nem nevezünk néven.
|
A tüzet eloltotta, mert ráébredt, hogy a füstöt nem csak megmentői, de Jack Merridew is megláthatja. Körbesétált a sziklán, és semmi édekeset nem talált. Semmi ehetőt, semmi ihatót. Bement az erdőbe. Órák hosszat menetelt, étlen, szomjan. Esteledni kezdett...
És végre tüzet pillantott meg! A tűz körül ősemberek táncoltak. Vad emberek. Ijesztő volt őket nézni. Az arcuk...
Az arcuk! Judit elborzadva látta meg a szörnyű tekintetek közt a barátait. Flórát, Krisztit, Tíciát, Gábort, Leventét, Simit, Mónit, ... és volt ott még valaki. Ő is táncolt, de sötét lepelbe burkolózott,és vörös fénykarddal csapkodott össze-vissza. Különös hangokat üvöltött a semmibe.
Hasonlókat: A jedik alkonya ez!!! A vég kezdődik most!!! A sithek uralkodnak!!! |
A hajnal hasadtáig didergett, és remegett, félt, és fázott, na meg éhes is volt. Álmos meg méginkább. Szívrohamot kapott a gondolattól, ha arra gondolt, mi lesz akkor, ha az a bizonyos fiú /akit remélem, valaki majd leleplez/ megtalálja.
És most, a felkelő nap első sugarai megvilágítják arcát. Ő nem más mint... Judit.
A jedi, aki elvesztette fénykardját, és átmenetileg lefegyverzett. |
A nappal ellentétben, ez a barnahajú szépség nem tért nyugovóra. Őriznie kellett a tüzet, és félt is. De nem a magánytól, vagy az egyedülléttől. Pont ellenkezőlegő most nem egy lakatkan szigeten volt. a A hely ahol meghuzta magát, egy csövi szállás mellett volt ( Olaszországban ). A különös jövevény pedig nem mást féltett mint a szüzességét...
//Egyébként örülnék ha nem nekem kéne leleplezni,hogy ki ez a csaj// |
| -Valószínűleg a szabad ég alatt kell eltöltenem az éjszakát. Huhh, lehet hogy jobb ha nem alszom ma este. Valakinek úgyis ébren ell tartania a tüzet (amit még meg se raktam), és magamon kívül itt senkit nem látok. |
| Mivel ő rendesen elolvasta a kötelező olvasmányokat, és valami meg is ragadt belőle, ezért tüzet rakott, hogyha véletlenül erre jön egy hajó, lássák őt. |
| Könnyeit kisöpörte szeméből. Tudta, hogy itt most nem elkeseredetten sírni, hanem cselekedni kell. |
[Friss hozzászólások] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
