Északi fény
2006.04.24. 19:28
|
|
Ez a könyv lenyűgözött. Szirupos, csöpögős kis sztorira vártam, ami ugyan érdekes, de felejthető. Hát nem az. Kicsit herripotteres, kicsit olyan, mintha mesekönyv lenne, de az biztos, hogy nem csak gyerekeknek való. Másmilyen az a világ, ahol játszódik, mint a miénk, talán jobb. Tisztább. Élesen el lehet különíteni a jótól a rosszat, a széptől a csúnyát. Főhősnőnk, a tizenkét éves Lyra pedig amilyen szeleburdi, olyan gyorsan ismeri fel a gonoszt a jók között. Csak szegényke nem igazán tud mit kezdeni ezzel | |
|
a felismeréssel (érdekes módon elmarad a szokásos ’kisgyerek megmenti a világot’ frázis). A legérdekesebb a könyvben az, hogy minden embernek van egy beszélő daimónja (aki ismeri a görög mitológiát, annak nem mondok újat), méghozzá egy beszélő állatka formájában, és kvázi személyi tanácsadói posztot töltenek be. Én pedig arra gondoltam, de jó lenne néha nekem is egy daimón (főleg amikor vizsgázok). Kellőképpen fordulatos cselekmény, sőt, izgalmas! A vége pedig egyenesen meglepő, nem akarom lelőni a poént, de én nem egészen ezt vártam. Ajánlom a könyvet mindenkinek, aki szeretne magának néhány kellemes órát, és szeret elmerülni egy bájos történetben. Ajándéknak is kiváló, minden korosztálynak (én is ajándékba kaptam, és nagyon örültem neki).
| |
|